Akinek van párja, annak nem kell elképzelni, de akinek nincs az képzelje el, hogy van egy párja! Valamilyen szinten szeretitek egymást, kötődtök egymáshoz. És most mondjuk kiderül a párodról, hogy daganatos beteg! Jön a szokásos, kemót javasolnak neki, de párod elutasítja, mondván, hogy életének maradék részét nem kívánja a kemó mellékhatásainak elszenvedésével tölteni! Megteheti, hiszen az ő teste, az ő élete, ő dönt felőle! Te meg nem tudsz mást tenni, mit elfogadod a döntését! Nem szólhatsz bele, nem a te életed, nem a te tested! Persze kérésed lehet, meg "tanácsot" adhatsz neki, de semmi több! Nem akarod elveszteni, hiszen szereted, vagy ragaszkodsz hozzá! Szerintem ez így eddig helyén való!
Na most azt képzeld el, hogy a párod teljesen egészséges, és félrekefél! Még el is mondja neked! De azt is tudod, hogy ettől függetlenül szeret! Milyen jogon tiltod meg neki, hogy félredugjon?! Hiszen az ő élete, az ő teste, azt tesz vele amit akar! Ez ugyanúgy mint az előző szituban az ő döntése! Még is a két döntés között óriási a megítélés béli különbség! Miért?

Nagyon sokat gondolkodom mostanában a "normális", "természetes" fogalmakon! Mit jelentenek ezek? Megfogalmazta ezt már valaki, hogy ezek pontosan mit is jelentenek? Ha igen akkor azok a megfogalmazások kinek, vagy minek a szemszögéből felelnek meg? Az egyén, a társadalom, vagy a törvények? Szerintem ezek a dolgok teljesen egyénre szabottak! Mert amit az egyik személy teljesen természetesnek gondol, és vidáman csinálja, attól a másik személy lehet, hogy elhányja magát! Na ezért nem lehet (szerintem) általánosítani, vagy bárkit ismeretlenül megítélni!

Hurrá! Ma nincs baszhatnám! Nem gyötör a vágy! Viszont a holnap szar lesz, mert ma bebasztam, azaz berúgtam! Nagyon ritkán esik meg, de ma sikerült!

Minél többet gondolkodom azon ami mostanában foglalkoztat, annál biztosabb vagyok benne! Állandóan arra a következtetésre jutok, hogy meg kell dugnom egy idegen puncit, mert egyszerűen bekattanok! Legalább is ezt érzem! Ez már lassan egy belső kényszerré válik, az meg ugye nem olyan jó! Azt érzem, hogy egy ilyen szex folyamán (egyéb mással együtt) kiürülne belőlem ez a kényszeres gondolat! Meditálhatok én, meg elfoglalhatom magam valami mással, de ez a vágy ott van bent, ott feszít állandóan! Más is van így, vagy csak én vagyok gyári hibás?

Valamikor nagyon régen (még kiskölyök koromban) hallottam először a "kangörcs" kifejezést. Emlékszem jókat is röhögtem rajta. Később valaki elmagyarázta nekem, hogy valójában mit is jelent. Még később olyan huszonévesen párszor éreztem is, vagy is inkább annyira dughatnám volt, hogy már-már fájt. Most viszont (jó ha 2 havonta van részem puncikában) erősen érzem is , és sajnos elég sűrűn a kangörcsöt. Hát mit mondjak nem finom! Más is van így?

Nos nem tudom, hogy szégyen-e vagy sem, de életem delelőjén túl megesett velem, hogy álmomban agyam egyik legrejtegetettebb zugából előtört egy fétisem, és spontán magömlésre ébredtem. Álmomban két pasi egy nő felállásban ment a parti. Szerintetek gáz ha 56 évesen ilyen történik? Szerintem nem! Éhes makkal disznókat álmodok!

Most őszintén! Ha eltöprengtek azon, hogy mi szép és jó történt veletek az életben akkor a nagy kérdésre (megérte?) mi a válaszotok? De csak őszintén!

Nem tudom, hogy csak én vettem észre, de azt látom, manapság a hölgyek, főleg a középkorúak (tisztelet a kivételnek) egyre kevésbé akarnak szexelni. Én nem értem a dolgot! A világ egyik legcsodálatosabb dolga a mindkét fél számára kielégítő szex! És valamiért még sem megy a dolog! Csak én gondolom így, vagy másnak is feltűnt már?

Üzenetet kaptam az egyik felhasználótól, hogy neki (IS) összejött már a szex ennek az oldalnak a segítségével. Nos neki gratulálok, viszont konstatálnom kell, hogy akkor valószínűleg én vagyok a balfasz! Hát ez nem jó hír nekem! DE! Nem adom fel! Hátha egyszer nekem is összejön?!

Amikor feljövök ide mindig elgondolkodom rajta, hogy vajon összejött-e bárkinek szex ennek az oldalnak köszönhetően? Nekem az a tapasztalatom, hogy 10 elküldött levélből jó ha 2 válaszol! Hát már ennyire kiveszett belőlünk az emberség, hogy még egy "nem"-et sem lehet válaszolni a másiknak? Vagy csak szimplán lusták, nemtörődömök? Embertelenség, vagy lustaság?

Mostanában sokat tűnődöm azon, hogy 30 egynéhány év házasság után kezdjek új életet 56 évesen, vagy maradjak ebben a posványban, ahol az aszexuális feleségem miatt nem élhetem ki a szexualitásom, vagy maradjak, ha már ez jutott?! Maradni, vagy lépni? "Ez itt a kérdés!"