"Kísértenek már gyerekkoromtól kezdve,
jönnek az utcán, otthon, az ágyban fekve.
Titkos társaságba, rejtélyes szervezetbe,
A rossz ellen, a jóért, azonnal lépjek be.

Egy pillanat, amíg kínlódtam, nem sok.
Az első lépés örökre felavatott.
Az ajtó csak befelé nyílik.
Egy percre megálltam,
Elmosolyodtam az árulók kapujában.

Beléptem az első homályos terembe,
Egy fekete párduc ugrott az ölembe.
Nevemen szólított, s nem voltam megijedve,
A kiscicád vagyok, suttogta lihegve.

Különös zene szólt egy barna szobából,
Láttam, ahogy a körben egy aranyszobor táncol.
Páncélfejű szörnyek csíkos pizsamában,
Csodálkozva álltam az árulók kapujában.

Most érkeztem, és máris mindenki ismer.
Egyértelmű világ, csakis egyet tisztel.
A falon nincs zászló, csillag, sem feszület,
A talált tárgyak között sem lehet becsület.

Nő boldog a nővel, fiú az anyjával,
Nem törődik senki a világ bajával.
Megnyugodtam végre, magamra találtam,
Mosolyogva állok az árulók kapujában."